A fogcsikorgatás másnéven buxizmus a rágóizmok akaratlan, öntudatlan, fiziológiás határt meghaladó összehúzódása. Jelenleg nagyon aktuális téma, hiszen minden második ember élete során átmegy hosszabb vagy rövidebb bruxáló epizódokon.
Ébrenléti és alvási állapotban történő bruxizmus
Megkülönböztetjük alvási és ébrenléti állapotban történő formáját. A nappali bruxizmus rendszerint a fogak összeszorításában nyilvánul meg, amely többnyire hangtalan jelenség. Általában nem tudatosuló cselekvés, leggyakrabban akut stressz, erős koncentrálás vagy fizikai erőkifejtés során jelentkezik. Alvási állapotban történő bruxizmus jár általában tényleges hangjelenséggel társuló fogcsikorgatással, amit a fogak összeszorítása is kísérheti.
Mi az oka?
A bruxizmus kialakulásában több tényező is szerepet játszhat. Gyakran állhat a hátterében stressz és szorongás vagy egyéb pszichológiai zavarok (pl depresszió) is. Vizsgálták, hogy az alvás során fellépő mikroébredések összefüggenek a csikorgatással. Amikor az alvási ciklus végén az alvás mélysége csökken, a rágóizomzat ritmikus aktivitásba kerül.
Miért kell megszabadulni tőle?
A fogcsikorgatás enyhébb formái nem mindig okoznak tüneteket, de a súlyosabb formák nagyon destruktív, visszafordíthatatlan károsodásokat okozhatnak a rágószervrendszerben. A fogak keményszöveteinek veszteségét okozzák, amit a fogak egymás felszínén való nagy erővel történő súrlódása eredményez.
A fogak túlzott kopása a fogbél elhalását, a harapási magasság lecsökkenését, az állkapocs előremozdulását és az állkapocs ízület rossz pozícióba kerülését okozhatja. Így hosszútávon krónikus állkapocs ízületi elváltozásokat eredményez. Klinikai tapasztalataink azt mutatják, hogy gyakrabban fordul elő a fogak törése, repedése a bruximzusban szenvedők között. A kóros erőhatások miatt károsodhat az ép fogágy is. Fogágybetegség esetén a fogak meglazulását felgyorsíthatja és ráharapási érzékenységet is okozhat.
A fogpótlások a bruxálók körében rövidebb életűek, gyorsabban kopnak, illetve törnek. Nemcsak a fogpótlások, hanem a töméseket is károsíthatja az akaratlanul kifejtett, fiziológáisnál nagyobb erőhatás. A páciensek gyakran panaszkodnak állkapocs- és arcfájdalomra, reggel fáradt, merev rágóizmokra, nyak-, váll-, és hátfájásra. A halántéktáji fejfájást és fogérzékenységet is okozhat a fogak nagy erővel történő egymáshoz összeszorítása. De az alvásunk minőségére is hatással lehet.
A fokozott mértékben lekoptatott fogak (főleg a frontrégióban) az arc esztétikájának romlását okozhatják, az arckarakter megváltozik. A lekopott fogak miatt beesik az arc, eltűnik az ajakpír, erőteljesebbé válnak a ráncok.
Létezik hatékony megoldás!
A fogorvos feladata, hogy már akár az első találkozáskor észrevegye az árulkodó jeleket a fogászati vizsgálat során. A diagnózis felállítása után fontos a terápia megkezdése, amelyet egyéni értékelés alapján kell felállítani.
A fog károsodásainak megelőzésére leggyakrabban alkalmazott eszköz a kivehető sín készítése, melynél az izomaktivitás csökkentése a cél. A sín alkalmazását ajánljuk All-on-4 kezelést követően is, hiszen az implantátumok is komoly mértékben sérülhetnek bruxizmus következtében.
A sín használta mellett az izmok nyújtására, krónikus fájdalom megszüntetésére a gyógytorna jelenthet megoldást. Ennek során szakképzett gyógytornász tanítja be az egyénre szabott gyakorlatsort, melynek otthoni rendszeres elvégzése segít a probléma kezelésében. Lekopott fogazat esetén fontos az optimális harapási magasság visszaállítása és a foghiányok pótlása a hosszútávú sikeresség érdekében.