Dr Horváth Ferenc Soma 2019-ben pályakezdőként került a fogorvosi központba, mára csapatunk egyik meghatározó tagjává vált. Fogpótlás és a konzerváló fogászat a fő területe, azonban a jövőben a detoalveoláris sebészet felé szeretne fordulni. Pályája kezdetéről, a jelen kihívásairól és persze jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Kezdjük a legelején! Már óvodás korodban tudtad, hogy fogorvos szeretnél lenni?
Nem, azért ez nem ilyen hamar dőlt el. Családomban több orvos is van, így mindig is vonzott ez a pálya. A gimnáziumban döntöttem el, hogy a fogászat érdekel leginkább, akkorra tudtam biztosan, hogy ez az irány érdekel leginkább.
Hogyan kerültél a Dentriphez?
Utolsó éves egyetemista voltam, amikor Boros doktor mondta, hogy ha végzek, akkor szívesen lát a csapatban. Meglepődtem, hiszen nem gondoltam volna, hogy pályakezdőként már itt lehetek. Nagy lehetőség volt számomra, hogy olyan magánintézményben kezdhetem a pályafutásomat, ahol számos szakterületet megismerhetek, ráadásul komoly technikai háttér is a rendelkezésemre áll. Minden segítséget megkaptam ahhoz, hogy megfelelő rutint szerezzek. Fontosnak éreztem, hogy gyakorlatban is elsajátíthassam az alapokat, amelyek szerintem nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy aztán szakmailag is tovább lephessek. Jelenleg a legtöbb feladatom a konzerváló fogászathoz és fogpótlástanhoz kötődik. Azonban vannak terveim a jövőre nézve és úgy tűnik, hogy ahhoz is megkapok minden szakmai támogatást.
Mesélsz ezekről a tervekről is?
Persze! Az elmúlt évek tapasztalatai, a szakmára való rálátás azt eredményezte nálam, hogy egyre inkább érdekel a detoalveoláris terület. A jövőben tehát sokkal nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni a szájsebészetre. De ez még egy picit távolabbi.
Most mi jelenti a legnagyobb kihívást számodra?
Az első két évben még a napi rutinfeladatok is komoly kihívást, tervezést, átgondolást jelentettek. Ma már magabiztosnak érzem magam, ráadásul a szakmaiságon túl sokat fejlődtem a páciensekkel való kommunikációban is. Kezdetben ez nehézséget okozott számomra. Inkább befelé forduló típus vagyok, de ezen a területen elengedhetetlen a kapcsolódás. Egy hullámhosszra kell kerülnünk ahhoz, hogy a megfelelő bizalmat ki tudjam építeni és ehhez olykor csak néhány perc áll rendelkezésemre. Az elején gyakran futottam abba a hibába, hogy bár nem szívesen beszéltem, mégis minden apró, részletes információt a páciensre zúdítottam, olykor szakzsargonnal tűzdelve. Úgy érzem, hogy mára megtaláltam ebben is az egyensúlyt, ezt pedig abból gondolom, hogy mind gyakrabban kapok visszajelzést arra vonatkozóan, hogy átláthatóan magyarázom el a folyamatot. Számomra ez siker.
Mi az, amit nagyon szeretsz a munkádban?
A digitalizáció mind nagyobb teret nyer a fogászatban. Ezzel teljesen átstrukturálódik a munkánk, és nekem ez az új irány nagyon tetszik. Amikor egyetemre jártam, a digitalizációról szinte nem is tanultunk, vagy ha volt is róla szó, a gyakorlatban nem alkalmaztuk, hiszen a technológia limitált volt. Így a képzésünk sokkal jobban kötődött a hagyományos irányvonalhoz. Az elmúlt öt évben azonban – mint ahogyan az élet más területein is – forradalmi újítások jelentek meg. Ha valaki követi ezt a trendet, akkor szakmailag is komoly fejlődésen mehet keresztül és nekem ez fontos. Olyan problémákra van megoldás a digitalizáció révén, amelyekről korábban nem is mertünk volna álmodni. Ráadásul itt, a Dentripnél abszolút nyitottan áll ehhez hozzá mindenki.
Az újításoknak köszönhetően természetesen a fogpótlás folyamata is változott. Ebből a páciens annyit vesz észre, hogy csökken a kezelési idő. Kevesebbszer kell konzultációra jönni, ami kényelmesebb folyamatot eredményez. A háttérben nem rövidült le a munka, inkább átalakult. Ami korábban kizárólag fogtechnikusi feladat volt, annak egy része már itt, a rendelőben elkészül. Mások lettek a kapcsolódási pontok és természetesen már a minatvétel, adatgyűjtés folyamata is más, ami a páciens számára is előnyös. Például ma már a hagyományos gipszminták háttérbe szorultak, helyette digitális lenyomatot veszünk. Azon túl, hogy így könnyebb a tervezés, a páciensnek is kevésbé kellemetlen a procedúra.
Sokat beszéltünk a szakmáról, zárásul egy kicsit mesélj magadról, mint magánemberről!
Tatai vagyok, itt is születtem, és most is itt lakom a családommal: feleségemmel és a két és fél éves kislányommal. Mivel még kicsi a gyermekünk, ez nagyban meghatározza a hétköznapok és persze a szabadidő ritmusát is. Szeretünk kirándulni, utazni. Emellett fontos számomra a mozgás, amikor csak tehetem bicóval jövök dolgozni. Rendszeresen futok, most egy terepmaratonra készülök. Ez új kihívás, mert terepen még nem futottam ilyen hosszú távot.
Illetve akik ismernek, tudják, hogy nagyon szeretem a jó minőségű, jól elkészített kávét. A reggelem fontos része, hogy elkészüljön az a kávé, ami aztán egész napra energiával tölt fel. Ilyenkor csak erre koncentrálok, egy kis realxáció számomra, mielőtt indul a nap. A kávé mellett pedig sör-rajongó is vagyok. A minőség itt is kiemelt szerepet játszik. Szívesen kóstolok meg kisebb műhelyekben készülő söröket, de a cseh klasszikusok is a kedvenceim közé tartoznak. Nagyon távoli tervem, hogy majd én is főzzek saját sört. Addig még hosszú az út és biztos, hogy több szabadidőre is szükségem lesz hozzá.
