A Dentrip Fogorvosi Központban nagy esetszámmal rendelkezünk a teljes fogívrehabilitáció területén. Ezeket a beavatkozásokat a legtöbbször éber szedációban végezzük. Cikkünkben bemutatjuk, hogy mi ennek az oka, és hogyan történik ez a gyakorlatban.
Szerző: dr. Oross Péter, aneszteziológus
Kezdjük a legelején! Mit is jelent az éber szedáció?
Az éber szedáció egy orvosi módszer. Gyógyszerek kombinációjával, enyhe vagy közepes tudatmódosítást, nyugodt, szorongásmentes, aluszékony állapotot idézünk elő a páciensnél. Ugyanakkor az alany annyira éber marad, hogy tudja, hol van, mi történik körülötte. Képes szóbeli utasításokat megérteni és végrehajtani, légzése csak kevéssé érintett, reflexei megtartottak.
Szedáció során a páciens stresszreakciói csökkennek, így az ezzel járó tünetek – kiugró vérnyomás, magas pulzus – sem jelentkeznek olyan mértékben, mintha csak helyi érzéstelenítéssel valósulna meg a beavatkozás.
A módszer kényelmi szempontból is előnyös, hiszen sokszor akár több órán keresztül is tátott szájjal, szinte mozdulatlanul kell ülni, ami önmagában is megterhelő: elzsibbad az állkapocs, a nyak. Így azonban ezek a tünetek sem jelentkeznek, valóban zavartalanul tud dolgozni a sebész, miközben a pácienssel együtt is tud működni. Sokan félnek azonban a kiszolgáltatott állapottól. De ebben a fesztelenebb, „lazább” állapotban is csak azt teszi meg a páciens, amit éber állapotban megtenne. Tehát ez a fajta félelem teljesen alaptalan.
A visszajelzések alapján a szedációban végzett beavatkozások nem járnak fájdalommal, a legtöbb páciens arról számol be, hogy emlékszik ugyan részletekre, azonban gyorsnak és jól viselhetőnek éli meg a folyamatot, még akkor is, ha egy hosszabb műtéten esett át.
Összegezve, az éber szedáció egy biztonságos és bevett eljárás a fogászati kezelések során. Oldja a stresszt, csökkenti a fájdalmat, könnyebbé teszi a műtét menetét.
Miért nem altatás?
Altatásban a páciens nincs tudatánál és a légzése is leáll, reflexei nincsenek, izomzata ellazul, kommunikációra és kooperációra (például szájnyitásra) képtelen. A kieső funkciókat mesterségesen kell helyettesíteni, és ezt az állapotot többféle gyógyszer folyamatos adagolásával kell fenntartani, akár órákon keresztül. Mivel ez egy bonyolult és összetett eljárás, a szervezet megszokott működésétől teljesen eltérő állapot, utána a felépülés hosszú időt vesz igénybe. A lehetséges szövődmények és mellékhatások kockázata és súlyossága is magasabb.
A szedáció sokkal kevésbé terheli a szervezetet. Kevésbé befolyásolja az alapvető életműködéseket, nem „zavarja össze a szervezet egyensúlyát”. A páciens is gyorsabban regenerálódik. A folyamatos szakorvosi felügyelet alatt a beteg biztonságban van, a műtét kellemetlen élmények és természetesen fájdalom nélkül valósul meg, és a sebész is a lehető legjobb feltételek között operálhat.
Minden beavatkozásnál mérlegelni kell a kockázat és a várható eredmény arányát. Ha a kellő hatás kisebb kockázatú eljárással is elérhető, akkor azt kell választani. Az utóbbi években bebizonyosodott, hogy a fogászati műtéteknél a szedáció megfelelő keretet, biztonságot nyújt ahhoz, hogy a beavatkozás a lehető legkevesebb kellemetlenséggel valósuljon meg.
A szedáció folyamata
Azoknál az eljárásoknál, ahol szedációra van szükség, először egy kérdőívet kap a páciens. A kérdőív célja, hogy általános képet adjon az aktuális egészségi állapotról és az esetleges kórelőzményekről. A megadott válaszok alapján előfordulhat, hogy az aneszteziológus személyes találkozót kér, és/vagy további vizsgálatokat javasol.
Szélsőséges esetben az is megeshet, hogy nem vállaljuk a szedációt és a tervezett műtét halasztását javasoljuk. Ez pl. instabil állapotban levő betegségek esetében lehet így. Egy beteget – ha mód van rá – akkor szabad kitenni egy megterhelésnek, ha a számára elérhető legjobb egészségi állapotban van.
A kulcs: a csapatmunka
A szedációban végzett műtét is csak akkor lehet sikeres, ha mindenki, vagyis a páciens, a sebész és az ő segítői, az aneszteziológus és asszisztense, szorosan együttműködnek. Az előzetes, részletes tájékoztatás kiemelten fontos, mert így a beavatkozás közbeni stresszhelyzet is csökkenthető. Ebben az aneszteziológus, a szájsebész és a treatment koordinátor vesznek részt. A páciens minél jobban ismeri a részleteket, annál könnyebben éli meg a műtétet, tudja, hogy mire kell számítania, és hogyan segítheti ő is a többieket a munkájuk végzésében.
A szájsebésznek, az asszisztensének és a műtősnőnek is tisztában kell lennie azzal, hogy hogyan kell és lehet egy szedált beteget operálni, hiszen a reakciói és igényei mások lesznek, mint éber állapotban. A beavatkozás közben az aneszteziológus folyamatosan figyeli a páciens fizikális állapotát, monitor segítségével az EKG-ját, oxigénszintjét, vérnyomását. Amennyiben kóros eltérés tapasztalható, a probléma megoldásában az egész csapat részt vesz.
A szedáció tehát, ha az előzetes felmérés körültekintően zajlik, és a páciens minden információt megkap, egy biztonságos folyamat.
Amennyiben további kérdése van, keressen bennünket! Vegye fel a kapcsolatot páciens koordinátorainkkal, akik a megfelelő segítséghez irányítják!
