A Dentrip Fogorvosi Központban a legtöbb kolléga látható: a páciensek a kezelések alkalmával találkozhatnak velük akár a váróban, akár a kezelőkben. Azonban office menedzserünk, Polányi Ágnes, vagy ahogy a kollégák hívják Gigi, a háttérben van. Bár legtöbbször láthatatlan, mégis olyan munkát végez, ami nagymértékben segíti a napi működést. Gigi Pakson született és egészen 2019-ig ott élt és dolgozott. Kávészünet-interjúnkban őt kértük meg, hogy meséljen arról, hogyan került a Dentrip csapatába és mit csinál, amikor nem a kötelező napi teendőit látja el.
Dentrip Magazin: Hogyan kerültél a Dentrip Fogorvosi Központ csapatába?
Egy új párkapcsolat hozott Tatára. Néhány hónap távkapcsolat és utazgatás után döntöttem úgy, hogy ideköltözöm. Elhagytam Paksot, felmondtam az ottani állásomat. Úgy gondoltam, hogy ebben a régióban gyorsan fogok a kvalitásomnak, szakmai tapasztalatomnak megfelelő munkát találni. Éppen csak a Covid-dal nem számoltam… De végül a Dentripnél megkaptam a pácienskoordinátori pozíciót.
Dentrip Magazin: Korábban is az egészségügyben dolgoztál?
Nem. Sosem dolgoztam ezen a területen. A Paksi Atomerőműben kezdtem dolgozni, a reaktorvédelmi rekonstrukciós projekt titkársági feladatait láttam el öt éven keresztül. Dani fiam születése után ebbe a munkakörbe már nem tudtam visszamenni, így egy ipari szolgáltató cégnél helyezkedtem el. Tizenhét évig dolgoztam a felsővezetés mellett asszisztensként. Minden hozzám tartozott, ami ügyvitellel, közbeszerzéssel kapcsolatos, a műszaki és a gazdasági igazgatóság munkáját támogattam. Munka mellett közgazdász diplomát szereztem és éppen a Szent István Egyetem élelmiszertudományi karára jártam, amikor Tatára kerültem. Az akkor kezdődő Covid miatt általános létszámstop volt mindenhol és inkább elküldték az embereket, semmint újakat vegyenek fel. Így nagyon örültem, amikor mégis munkalehetőség adódott páciens-koordinátori feladatkör betöltésére. Persze nem volt könnyű, újdonság volt számomra a sok szakmai dolog, idegen kifejezések és folyamatok.
Dentrip Magazin: Ma már azonban office menedzser vagy. Te akartál váltani?
Amikor idekerültem, az office menedzser pozíció még nem létezett. A páciens-koordinátorok látták el a létesítményüzemeltetéssel, számlázással kapcsolatos teendőket is. A központ azonban folyamatosan fejlődött, ezzel együtt a feladatok száma is nőtt. Egyértelművé vált, hogy szükség van egy olyan kollégára, aki abszolút az üzemeltetésre fókuszál, és egy kézben tartva átlátja és intézi a dolgokat. Az előéletemből, szakmai tapasztalatomból adódóan pedig lehetőséget kaptam arra, hogy mindezt én lássam el.
Dentrip Magazin: Tényleg te vagy a legkevésbé látható a központban. Elmeséled, hogy milyen feladataid vannak?
Elsősorban a gazdasági feladatok tartoznak hozzám. Elszámolások, előkészítés a könyvelőirodának, számlák, pénzügyek, kapcsolattartás hatóságokkal, partnercégekkel, beszerzés, raktározás, létesítményüzemeltetés, karbantartások, engedélyeztetések, egyéb organizációs feladatok. Lényegében minden, ami a központ napi működésével összefügg. Vannak ismétlődő, standard feladatok, amelyek egyfajta ritmust, keretet adnak a hétnek, ezek a munkám kb. 60-70 %-át teszik ki. A változatosságot pedig mindig az új megoldandó feladatok jelentik, olyanok, amelyek nem a napi rutin részei. Ilyen jelenleg is futó projektünk a bővítés, felújítás. Ezen kívül pedig természetesen vannak még az előre nem látható vagy tervezhető, a váratlan, de gyors reagálást, megoldást igénylő feladatok. Ettől igazán sokszínű a munkám.
Dentrip Magazin: Azt már látjuk, hogy a Dentripnél mi a szereped. De mit csinálsz akkor, amikor nem a központban vagy?
Szeretek kempingezni, és ha szabadságon vagyok, általában a kerékpározás sem marad el: Balaton-kerülő túra, tekerés a Tisza-tó körül vagy hasonló program. 2 éve a petanque is egy kedvenc időtöltés, kisebb-nagyobb társaságokban eredményesen „versenyzünk” csapatban a párommal.
Sokat ülök a munkám során, ezért szükséges a mozgás a hétköznapokban is. Sajnos korábban volt egy térdsérülésem, majd műtétem, ami után biztosra vettem, hogy beszűkülnek majd körülöttem a lehetőségek. Szerencsére nem így lett. A gyógytornászom révén megismerkedhettem egy nagyon különleges sporttal: ez a rúdfitnesz. Ő ajánlotta, hogy nézzek meg egy edzést. Ez tipikusan az a sport, ahol az első edzés az embert vagy elijeszti örökre, vagy bevonzza … Nálam az utóbbi lett. Bár gyakran tele vagyok kék és zöld foltokkal, lenyúzom a bőröm vagy elkeseredem, mert nincs erőm egy-egy gyakorlathoz de újra és újra megpróbálom. Edzés után pedig a fotókról látom, hogy mégiscsak megy ez! Bár ez egy viszonylag szokatlan mozgásforma, ma már egyre népszerűbb. Nekem pedig rengeteg pluszt ad mind a sikerélmény, mind a társaság.
