A kivehető fogpótlások helyett ma már az implantáció jelent valós alternatívát a fogpótlásra. Az elmúlt években kimondottan elterjedt lett az All-on-4® protokoll, amelynek köszönhetően négy fogászati implantátummal felépíthető egy teljes fogív.
Ezzel az eljárással tökéletes funkcionalitást, és esztétikai eredményt biztosító fogpótlás készíthető. Azonban vannak helyzetek, amikor a hagyományos implantáció járhatatlan útnak számít. Pontosabban számított, egészen eddig.
Az állcsont sorvadásakor, vagy az állcsontot ért betegségek esetében (daganatok, trauma, csontelhalás) találkozunk sajnos olyan helyzetekkel, amikor az All-on-4® sem nyújt megoldást. A felső állcsont front (elülső) régiójában olyan mértékű lehet a csonthiány, hogy a hagyományos implantátumokkal történő rehabilitáció már nem lehetséges. Ebben az esetben a páciens lehetőségei jócskán beszűkülnek a fogpótlás tekintetében. Azonban az extramaxilláris implantáció megoldást jelenthet. Mielőtt kitérünk arra, hogy pontosan mit is jelent az extramaxilláris implantátum, nézzük meg, hogy milyen okok miatt lehet erre szükség!
Az állcsontok elváltozásai
Az implantáció szempontjából az állcsontok állapota meghatározó jelentőségű. Az állcsontok élettani viszonyainak alakulását befolyásolhatják fejlődési tendenciák, valamint az egészségi állapot. Az anyagcsere betegségek, mint például a cukorbetegség sajnos csökkentik a csontok ellenállóképességét a külső kórokozókkal szemben, így rosszabb gyógyulási folyamatokra számíthatunk.
A legveszélyesebbek a csontanyagcserét befolyásoló betegségek és a gyógyszermellékhatások, amelyek nem kellő körültekintéssel végzett szájsebészeti behatásnak köszönhetően az állcsontok izolált elhalásához vezethetnek. Az immunhiánnyal járó betegségek is csökkentik az állcsontok ellenállóképességét, így a fogászati betegségek kórjóslata is általában rosszabb.
Amikor az állcsont sorvadás, vagy az említett betegségek miatt nem alkalmas arra, hogy hagyományos implantációt végezzünk, akkor van szükség az állcsonton kívüli elhorgonyzásra, vagyis az extramaxilláris implantációra.
Fogmedernyúlvány sorvadása
Mind az alsó, mind a felső állcsont rendelkezik egy hasonló, a funkcióját tekintve azonos résszel, a fogmedernyúlvánnyal. Ez az a része az állcsontoknak, amelyik kezdetben a fogak fejlődéséért, később pedig a fogak csonthoz rögzüléséért felel. Fogorvosi szempontból általában ez a legtöbbet vizsgált terület. Funkciója mindaddig van, amíg a fogak a helyükön maradnak. A fog eltávolítása után a fogmedernyúlvány elsorvad, ami a fogpótlás készítésében komoly nehézségekhez vezet.
Amikor egy vagy két fogat kell eltávolítani, akkor a fogmedernyúlvány sorvadása izolált, csak kis területre terjed ki. Azonban több, vagy az összes fog eltávolítása esetén a sorvadás az állcsont nagyobb területét érinti. A legnagyobb csontveszteséget közvetlenül a foghúzást követő első pár hónapban lehet tapasztalni. Ilyenkor a fogmedernyúlvány biológiai feladata megszűnik, és ezért indul meg a csont felszívódása. Ennek eredményeként a teljes állcsontív megváltozik, általában beszűkül. Ezért javasoljuk, hogy a fog elvesztését követően a lehető leggyorsabban történjen meg a helyreállítás. Optimális esetben a foghúzás időpontjára már kezelési stratégiával kell rendelkeznünk a későbbi fogpótlást illetően.
Mi az extramaxilláris implantátum?
Amikor az állcsont fogeltávolítás vagy az életkor miatt nem alkalmas arra, hogy rögzített fogpótlás kerüljön bele, akkor van szükség az állcsonton kívüli implantátum elhorgonyzására, vagyis az extramaxilláris implantátumra. Ez az eljárás messze túlmutat a hagyományos implantológiai technikákon, és komoly felkészültséget igényel mind sebészi, mind fogpótlás-készítési szempontból.
Ahogy a cikk bevezetőjében is szerepel, az All-on-4® nagyon sok esetben jó megoldás, azonban az elsorvadt állcsontnál nem mindig járható út. Vannak olyan rossz prognózisú állapotok, amikor a tervezett implantátumok pozíciója nem teszi lehetővé a fogpótlás kellő mértékű kiterjesztését. Emiatt nem tudunk a rágófunkció vagy akár az esztétika szempontjából ideális fogpótlást készíteni. Ilyenkor van szükségünk olyan technológiára, amivel az implantátumokat már nem csak az állcsontok területén horgonyozzuk el.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor hová kerülnek. Alsó állcsont esetében sajnos nem tudunk új megoldást találni. A felső állcsontban azonban több olyan terület is van, ami lehetőséget biztosít nekünk arra, hogy találjunk olyan csontot, amibe implantátumot tudunk elhelyezni ahhoz, hogy kiterjesszük a fogpótlást.
Lehetséges elhelyezési pontok
Extramaxilláris beavatkozás esetén az implantátum kerülhet a járomcsontba, amit zygoma implantátumnak hívunk. Létezik a pterygoid implantátum, ez az ékcsontban, az arc és agykoponya között található csontban kap helyet. De az elülső megtámasztás fokozására akár az orralapba is helyezhetünk úgynevezett nasalis implantátumot.
Az is előfordulhat, hogy egy fogíven hibrid fogpótlást valósítunk meg, extramaxilláris és hagyományos implantátum is helyet kap. Ezt mindig az állcsont állapota határozza meg.
Mennyire új az eljárás?
Ezzel az eljárással már a ’90-es években komolyan foglalkoztak, már akkor többféle technológiát kidolgoztak. Mára a szövődmények ismeretében egy biztonságos, új irányvonal alakult ki. Idővel ez is a klasszikus implantológia részét fogja képezni, hasonlóan az All-on-4®-hoz, ami pár évvel ezelőtt még nagyon újnak és idegennek számított, ma pedig már teljesen elfogadott. Ma még az extramaxilláris implantációval országszerte nagyon kevesen foglalkoznak, azonban a Dentrip Fogorvosi Központban már elérhető. A beavatkozás komoly előzetes munkát igényel, 3D-s kinyomtatott mintán történik a teljes tervezés, majd navigációs rendszer segítségével végezzük el a műtétet. (A navigáció előnyeiről előző lapszámunkban vagy weboldalunkon olvashat bővebben.)