Egy, a számomra nagyon kedves sebész, az édesapám vicces mondása, hogy a megyében kétfajta ember létezik, az egyik akit már megoperált, a másik pedig akit majd meg fog operálni. Ez a vélemény sokat elmond arról a tényről, hogy az életünk során miként kell viszonyulnunk az orvosi beavatkozásokhoz. Ez jellemző egyben a szájsebészeti, vagy fogászati beavatkozásokhoz való kapcsolatunkra is.
Nos, a cikk elolvasása előtt, most, mérje meg pulzusát…
Fogorvosként tapasztalom, hogy gyakran csak a szakmám említése másokban stressz érzetet kelt. Ilyenkor a beszélgetőpartnereim zavarba jönnek, szinte érezhető ahogy az eddigi fogászati, netán szájsebészeti tapasztalataikat gondolatban felelevenítik. Nehéz sajnos ezeket az eseményeket pácienseinknek kellemes emlékként elraktározni és ezt ilyenkor a testbeszéd segítségével a tudtunkra is hozzák.
Talán a legsúlyosabban beivódott kellemetlen emlékek a gyermekkorban átélt kezelésekből származnak (egy plafonig felcsempézett rendelőben az unatkozó asszisztencia és a testes kávészagú doktor akaratunk ellenére szúró, éles fájdalmat okoz többször, egymás után).
…és most jöhet az újabb pulzusmérés. Van változás?
Ennek ismeretében nem kétséges , hogy mindkettőnknek nehéz dolga van. Nehéz dolgom van, hiszen fel kell törnöm a félelem okozta gátakat és ebben az állapotban kell Önt döntésre bírnom. És persze Önnek is nehéz dolga van, hiszen a kellemetlen emlékek megléte mellett újabb nehézségekkel kell megküzdenie.
Az eddigiek ismeretében szinte kész csoda, ha valaki bevállal egy szájsebészeti procedúrát!
A jó hír az , hogy nem mindenkinél tapasztalunk ilyen szélsőséges reakciókat. Alapvetően több egymást követő fájdalommentes kezeléssel elérhetjük, hogy Ön szorongás nélkül fogadja a beavatkozásainkat. Abban az esetben, ha jelentős félelmet tapasztalunk feltétlenül szükséges a stressz oldása! Ennek a jelentősége nem csak abban áll, hogy oldottabb hangulatban éli át a beavatkozást, hanem tudnunk kell hogy stressz a fájdalomtűrő képesség csökkenését okozza.
Ha Ön szorong, hamarabb jelez fájdalmat, és a gyakran fájdalommal nem járó kezelést is fájdalmasnak él át. Ekkor a teendő: a stressz oldása.
Milyen megoldások léteznek?
Hasznos megoldás lehet a hipnózis, vagy pszichoterápia, viszont a mindennapi fogászati praxisokban ezek elérhetősége nem életszerű. Ezzel szemben a rendelőben adható gyógyszeres stresszoldás kézenfekvő megoldásnak tűnik. Ez történhet egyszerű nyugtató gyógyszerek kezelés előtti adagolásával, vagy ezen felül kiegészítő anesztézia alkalmazásával. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy akár szájon át adott, akár aneszteziológus szakorvos segítségével, intravénásan adagolt szedatív szerekkel érjük el a kívánt hatást. Ez utóbbit elsősorban nagyobb szájsebészeti beavatkozásoknál, illetve teljes fogívet érintő nagy kezeléseknél alkalmazzuk.
Ha jól döntünk és felismerjük a szorongást, a félelmet és a stresszt, akkor elérhetjük, hogy a kapcsolatunk a beteggel ne csak egy alkalmi, gyors beavatkozást jelentsen, hanem egy teljes szájüregi helyreállítást, vagy akár egy életre szóló fenntartó kezelést.
Szerző: Dr. Boros József